Kedves Naplóm!
Alig pár nap van vissza a suliig. Nagyon félek, hogy milyen lesz. Senkit sem ismerek! Megnéztem az osztálynévsort, egy ismerős nevet sem találtam... Rákerestem egy-két emberre facebook-on és kezdek nagyon aggódni... A lányok mind nagyon szépek, vékonyak, sportosak, szép mosolyuk van... A fiúk majdnem mind kosaraznak, nagyon sportos alkatúak! Igaz, én is sportoltam néhány évet, sok mindenben kipróbáltam magam, de már egyáltalán nem látszik meg rajtam! A sok éves torna, a tánc, a balett, a korcsolyázás... A lépteim nem olyanok, mint aki ezeket művelte volna évekig, hanem mint egy elefánté... Igaz, bármikor szívesen korcsolyázom, de műkoris énemmel sehol se vehetem fel a versenyt! Ráadásul a lányok mind magassarkúkban, feszülős cuccokban feszítenek a profilképükön valamelyik szórakozóhelyen... Én még egyszer sem voltam bulizni csak házibulikba... De az nem olyan! Felér egy szülinapi zsúrral! Vagy még azzal se, mert arra csak hat évesen ment az ember lánya.... Jaaaaaj, bárcsak válaszolnál is a problémáimra és nem csak meghallgatnál. Emlékszel mennyire örültem, amikor tavasszal megtudtam, hogy felvettek a Szendry Teréz Gimnáziumba?Most kb akkora gyomorgörcsöm van az új osztály miatt... Akkor olyan egyszerűnek tűnt... Másoknak is új lesz, mások is félnek... De ahogy nézegettem az osztálytársaimat, ők mind ismerik már egymást valahonnan. Egy suliból jönnek, együtt kosaraznak, fociznak vagy csak összefutottak a Mekiben. Ez K I T O L Á S! Annyira utálom, hogy ilyen kis szürke vagyok és nem ismerek senkit... Irigy vagyok másokra, amiért vannak barátaik és velük együtt tanulhatnak tovább. Igaz, az előző osztályomból jön vele megy srác és osztálytársam lesz, de egy szónál többet nem váltottam vele a nyolc év alatt... ami valljuk be, tök fura. De a srác is nagyon... furaaaa, ha érted, mire gondolok. Na, mindegy is... Remélem hamar túl leszek rajta és ki fogom bírni... Szoríts nekem!
Kérlek!
Szia Katica!
VálaszTörlésHívtál, hát itt vagyok! :D
A bevezetés aranyos, nagyon el tudom képzelni a főszereplőt. Kíváncsi vagyok, milyen folytatást tervezel neki. Egy átlagos gimnazista élete is lehet érdekes: barátok, szerelem, a felnőtté válás nehézségeivel fűszerezve.
Mindenki volt kezdő, nincs mitől félned. :) A kezdeti nehézségek ne szegjék kedved, csak írj!
A linkcserében benne vagyok, már raklak is ki!
Puszi: Gabriella
Szia Gabriella!
TörlésKöszönöm:D
Örülök, hogy már ennyi alapján elé tudtad képzelni:$
A történet már meg van teljes egészében, remélem sikerül is blogra vetnem végig.
Remélem, nem fogják:DD
Köszönöm a kedves szavakat.
XoXo Katica
Szia!
VálaszTörlésMegkerestél, tehát igyekeztem eleget tenni, jöttem, láttam, olvastam, most pedig reagálok. Nagyon aranyos, megmosolyogtatott, mert hát ki ne írt volna naplót kiskamasz korában? A legtöbb író szerintem ugyanígy kezdte. Én is féltem a középiskolától, mint ahogy sokan mások, és szerintem te is féltél, mikor megkezdted a sulit. Viszont azt mégsem tudom eldönteni, hogy milyen és mennyire mélyreható "kritikát" szeretnél viszont látni a kommentek között, vagy akár privát beszélgetésekben. Én is csak nemrég kezdtem el írni, nekem is nagyon sokat segítettek, de nem akarok semmit sem írni komolyabban belemerülve, mert félek, hogy megbántana a nyers modorom. Így hát egyenlőre csak a legalapabb dolgokat fejezném ki.
1. Figyelj oda a tagolásra, sokkal élvezhetőbb, ha nem folyik annyira össze a betűk tömkelege.
2. Legyen kicsit terjedelmesebb az iromány, hogy ne csigázz fel minket, olvasókat annyira.
Összességében véve nekem nagyon tetszett, és remélem nem egy egynyári író leszel, és nem tűnsz el a süllyesztőben. Sok sikert a továbbiakban, szemmel foglak tartani. :D
Őszinte üdvözlettel: Amelié
Bocsi, elfelejtettem megírni, várlak cserébe :DD
VálaszTörlés