Kedves Naplóm!
Túl élteeeeem! Nem faltak fel az osztálytársaim, nem is idegenek a harmadik dimenzióból, mind nagyon kedvesek. Igaz, ez még csak gólyanap volt, amolyan ismerkedős, beszélgetős nap, de abban biztos vagyok, hogy érdekes lesz ez a négy év. Bár a klikkek már most látszanak, valahogy úgy érzem, hogy nem lesz olyan tagolt, mint áltisibe. Igaz, a versenyben harmadikok lettünk, de csak azért, mert nem csináltuk meg az előzetes feladatokat (nem mi leszünk az iskola kitűnő osztálya a tanulmányi eredményekben, az már biztos). Amúgy ha azt nem számítanánk, akkor nekünk lett a legtöbb pontunk.:)
Amikor anyu kitett a sulinál, még nem izgultam, de annyit mondogatta, hogy olyan gyomoridegem lett, hogy még lépni is alig tudtam... Bementem az udvarra, ahol annyi ember volt, mint valami hering-partin. Aztán egy felsőbb éves megkérdezte, melyik osztály, és útbaigazított az embertömeg felé (nem segített valami sokat). Megálltam a szélén mert úgy őszintén, kivel beszélgethettem volna? Egy másik lány is tök egyedül álldogált, úgyhogy odamentem hozzá és beszélgettünk picit. Tipikus strébernek látszott a hosszú hajával és az esetlen állásával, látszott rajta, hogy nem igen vannak barátai és csak a könyveknek él, de hé! Ki vagyok én, hogy ítélkezzek, amíg nem is beszéltünk? Szóval, Petrának hívják, normális lány (tényleg stréber) és előre látom, hogy nem leszünk jóban. Ő amolyan meghúzom magam és inkább túlélek típusú ember. Magától csak a nevét mondta meg, nem az én világom. Bár bevallom, hasonló cipőben járok, mint ő, hiszen igaz barátom nekem se nagyon akad...DE!
Sokan mondják, hogy amikor bekerülsz a középiskolába, akkor elég nagyot fordul veled a világ és elég sok minden megváltozik, jobban vagy éppen rosszabb lesz. Tudod jól, hogy nem vagyok az a barátkozós fajta, de úgy érzem, hogy találtam egy olyan embert, akiben megbízhatok és nagyon jóban leszünk. Nem tudok róla sok mindent, és pocsék ember ismerő vagyok, de -nevezzük női megérzésnek vagy hatodik érzéknek-, szerintem nagyon jóban leszünk. Olyan, mint a második felem.
De buta vagyok... még el se árultam a nevét! Takács Natália. Ő egy évvel fiatalabb nálam, kicsit többet többel, mint egy év. (érthető, hiszen egy évet vissza lettem fogva az oviba, ő pedig nem) Magas, nálam majdnem egy fejjel, szőkésbarna haja van és zöldes szeme, mint a macskáknak (utálom a macskákat és mégis hozzájuk hasonlítom!) Nem az a sportos alkat,úgyhogy korizni nem hiszem, hogy el tudom rángatni magammal, de biztos közös nevezőre jutunk. Mondjuk az első naaagy beszélgetés nem sikerült valami jóra, mert néhány szót váltottunk, utána pedig kínos csend... Tudod, nem vagyok az a visszahúzódó típus, de semmi ötletem nem volt beszédtémára, úgyhogy inkább hanyagoltam a dolgot... Aztán megjött az ofőnk, aki nagyon kedvesnek nézett ki, de aztán lehet ,hogy őt fogjuk a legjobban utálni az egész iskolában... Majd az első hetekben elválik, remélem. Szoríts! Holnap lesz az első nap és az évnyitó, remélem addig nem tör ki harmadik világháború.
Nagyon várom!
