2012. szeptember 6.

Kedves Naplóm!

Húúúúúú! Sosem hittem volna, hogy ennyire zsúfolt lesz a gimi... Az első napokban még reménykedtem, hogy legalább két naponta el tudom neked mesélni, hogy mik történtek, de nem! Már a második napon szintfelmérőket írtunk -oké, nem volt nehéz, de azért mégis csak nyár van még! Nagyon úgy érzem, hogy háromszor olyan nehéz lesz, mint az általános. De nem véletlenül hívják az egyik legjobb gimnáziumnak az SZTG-t. Büszke vagyok azért, amiért felvettek (remélem nem leszek olyan beképzelt ribanc, mint a felsőbb évesek, amiért ide járhatok, ettől nagyon tartok).
 De akkor kezdjük a legelején:
Első nap megkapta mindenki a tankönyveket, vagy egy mázsával könnyebb lettem, amikor itthon lepakoltam őket, és az osztályfőnökünk körbevezetett a suliban. Az osztályunk az első emeleten van, gyakorlatilag az iskola közepén, úgyhogy mindenhova tök gyorsan eljutunk. Szendry Terézről jövő hétre be lehet adni egy fogalmazást, hogy mi hogyan képzeljük el őt, le lehet írni egy tanórát vele (igen, jól gondolod, az osztályfőnököm magyart tanít). Elekes Hegla, ő is ebben a suliban tanult, ahogy a tanárok 99%-a. Nekem ez egy picit... bennfentes vagy nem is tudom hogyan kellene fogalmaznom... Már most annyi pletykát hallottam a tanárokról, hogy ki kivel kavart, melyik diákkal feküdt le, aztán dobta ki... egy-két olyan részletet is meghallottam, amire aztán tényleg nem voltam kíváncsi! A DÖK terme régen amolyan bordélyként üzemelt... Szünetben a diákoknak, órák alatt a tanároknak volt fenntartva... Hát nem tudom. Ha ez tényleg igaz, akkor két dolog van, amit megteszek, jobban mondva három:

1. Egy férfi tanárom közelébe sem megyek!
2. Amikor abba a terembe kéne bemennem, valami kifogást eszel ki, mert túl élénk a fantáziám.
3. Iskolát váltok.

Persze, ez nem megoldás, mert máshol is előfordul, gondolod most, de arról nem tudok. Ó, édes tudatlanság, hogy én mennyire tudlak szeretni!
De hagyjuk is ezt a témát... nem nekem való! Már... érted, a pletykák érdekelnek, de nem az ilyenek.
Kellemesebb téma:
38-an vagyunk az osztályban, 19-19 arányban. És valljuk be, annyira nem is járnak rossz pasik közénk, ráadásul a koarasok, a focisták és a vívók is angolos osztályunkba kerültek. És hmmmm, az ofő azt mondta, hogy kilencedikben még nem bízik bennünk annyira, ezért ő szabja meg az ülés rendet. Persze ha már így adta a sors, akkor fiú-lány párba, szerinte azért, hogy jobban megismerjük egymást ,de mindenki tudja, hogy azért volt, hogy ne beszélgessünk a másikkal. Tipikus pedagógus.Mondjuk nincs miért panaszkodnom, mert Matyi ül mellettem -kosaras, nem is olyan rossz pasi-, mögöttem pedig Nati -mellette Dénes ül, ő focista, a rosszabb fajtából, de azért elviselhető.
Nagyon jó az osztályközösség, már most! Úgy érzem, hogy nagyon jó négy évnek nézünk elébe.
A tanárok már nem egészen így látják a dolgot. Szerintük nagyon hamar összekovácsolódtunk és túl fegyelmezetlenek vagyunk -véleményem szerint a tanár hibája is, ha nem tud fegyelmezni, nem csak a diáké.
A német tanárnál -Churcill a beceneve- például meg sem lehet nyikkani. (Nála írtam a szintfelmérőt, de szerencsére nem hozzá kerültem!) Már amikor meglátom, késztetést érzek, hogy haptákba vágjam magam, amikor meg elrikkantja magát... komolyan, mintha Auschwitz-i osztrák hangon üvöltene. Az alap hangja már sérti a fülem, nem még mikor felemeli a hangját! Még a főtéren is meghallják -egyszer le fogom tesztelni! :D
Akit én kaptam német tanárt... Komolyan mondom, mint aki búcsúba lőtte a nyelvvizsgáját. Jó, lehet túl komolyan veszem, mert a nagyapám német és perfektül beszélem a nyelvet, de az a nő nem tud beszélni! És a haladó csoportot tanítja, a haladót! Olyan tanár, aki haladóknak magyarázza a 'sein' ragozását, ne kapjon gimnáziumba munkát! Általánosban tök jól ellene a maga 160 centijével, még be is illene a diákok közé, de ne gondolja, hogy bárki is komolyan veszi. Csak azért maradtam a német nyelvnél, mert van egy-két nyelvtani rész, aminek jót tesz az ismétlés meg annyit nem járunk ki Németországba Opahoz, hogy szinten tartsam magam.
Na de az angol tanárom! Az igen! Ő tényleg gyerek. Nem rég kapott diplomát és tért vissza a suliba -született egy kislánya, nagyon aranyos mutatott róla képet is-, és ő vágja a nyelvet. Nem beszél tisztán, mert hol brit angolt, hol amerikait, hol ausztrált tanít, de legalább tuti megértjük majd amit mondanak nekünk. Őt kifejezetten szeretem!
Így vagyok még a töri-föci tanárommal, Máriával. Nem valami szép nő, a fia évfolyamtársunk, de ő legalább érdekes tart órát. Igaz, fegyelmezésben ő az, aki a sor végén van, de legalább érdekel, amiről beszél. Nem úgy az informatika tanárnál! Mondhatod, hogy túl kritikus vagyok, de a pasi szájában megalszik a tej, mire kinyög egy mondatot! Semmi újat nem tanulunk infón, úgyhogy nem hiszem, hogy érettségizem belőle, de majd még elválik. Első héten nem lehet mindenkit megítélni.
Most megyek is, megírom azt a fogalmazást, mégis legyen jó pontom, ha már ennyire hajtani kell magam!

Remélem hamar tudok írni! Szoríts!

2012. Augusztus 31.

Kedves Naplóm! 

Túl élteeeeem!  Nem faltak fel az osztálytársaim, nem is idegenek a harmadik dimenzióból, mind nagyon kedvesek. Igaz, ez még csak gólyanap volt, amolyan ismerkedős, beszélgetős nap, de abban biztos vagyok, hogy érdekes lesz ez a négy év. Bár a klikkek már most látszanak, valahogy úgy érzem, hogy nem lesz olyan tagolt, mint áltisibe. Igaz, a versenyben harmadikok lettünk, de csak azért, mert nem csináltuk meg az előzetes feladatokat (nem mi leszünk az iskola kitűnő osztálya a tanulmányi eredményekben, az már biztos). Amúgy ha azt nem számítanánk, akkor nekünk lett a legtöbb pontunk.:)

Amikor anyu kitett a sulinál, még nem izgultam, de annyit mondogatta, hogy olyan gyomoridegem lett, hogy még lépni is alig tudtam... Bementem az udvarra, ahol annyi ember volt, mint valami hering-partin. Aztán egy felsőbb éves megkérdezte, melyik osztály, és útbaigazított az embertömeg felé (nem segített valami sokat). Megálltam a szélén mert úgy őszintén, kivel beszélgethettem volna? Egy másik lány is tök egyedül álldogált, úgyhogy odamentem hozzá és beszélgettünk picit. Tipikus strébernek látszott a hosszú hajával és az esetlen állásával, látszott rajta, hogy nem igen vannak barátai és csak a könyveknek él, de hé! Ki vagyok én, hogy ítélkezzek, amíg nem is beszéltünk? Szóval, Petrának hívják, normális lány (tényleg stréber) és előre látom, hogy nem leszünk jóban. Ő amolyan meghúzom magam és inkább túlélek típusú ember. Magától csak a nevét mondta meg, nem az én világom. Bár bevallom, hasonló cipőben járok, mint ő, hiszen igaz barátom nekem se nagyon akad...DE!
Sokan mondják, hogy amikor bekerülsz a középiskolába, akkor elég nagyot fordul veled a világ és elég sok minden megváltozik, jobban vagy éppen rosszabb lesz. Tudod jól, hogy nem vagyok az a barátkozós fajta, de úgy érzem, hogy találtam egy olyan embert, akiben megbízhatok és nagyon jóban leszünk. Nem tudok róla sok mindent, és pocsék ember ismerő vagyok, de -nevezzük női megérzésnek vagy hatodik érzéknek-, szerintem nagyon jóban leszünk. Olyan, mint a második felem.
De buta vagyok... még el se árultam a nevét! Takács Natália. Ő egy évvel fiatalabb nálam, kicsit többet többel, mint egy év. (érthető, hiszen egy évet vissza lettem fogva az oviba, ő pedig nem) Magas, nálam majdnem egy fejjel, szőkésbarna haja van és zöldes szeme, mint a macskáknak (utálom a macskákat és mégis hozzájuk hasonlítom!) Nem az a sportos alkat,úgyhogy korizni nem hiszem, hogy el tudom rángatni magammal, de biztos közös nevezőre jutunk. Mondjuk az első naaagy beszélgetés nem sikerült valami jóra, mert néhány szót váltottunk, utána pedig kínos csend... Tudod, nem vagyok az a visszahúzódó típus, de semmi ötletem nem volt beszédtémára, úgyhogy inkább hanyagoltam a dolgot... Aztán megjött az ofőnk, aki nagyon kedvesnek nézett ki, de aztán lehet ,hogy őt fogjuk a legjobban utálni az egész iskolában... Majd az első hetekben elválik, remélem. Szoríts! Holnap lesz az első nap és az évnyitó, remélem addig nem tör ki harmadik világháború.

Nagyon várom!

2012. Augusztus 29.

Kedves Naplóm!

 Alig pár nap van vissza a suliig. Nagyon félek, hogy milyen lesz. Senkit sem ismerek! Megnéztem az osztálynévsort, egy ismerős nevet sem találtam... Rákerestem egy-két emberre facebook-on és kezdek nagyon aggódni... A lányok mind nagyon szépek, vékonyak, sportosak, szép mosolyuk van... A fiúk majdnem mind kosaraznak, nagyon sportos alkatúak! Igaz, én is sportoltam néhány évet, sok mindenben kipróbáltam magam, de már egyáltalán nem látszik meg rajtam! A sok éves torna, a tánc, a balett, a korcsolyázás... A lépteim nem olyanok, mint aki ezeket művelte volna évekig, hanem mint egy elefánté... Igaz, bármikor szívesen korcsolyázom, de műkoris énemmel sehol se vehetem fel a versenyt! Ráadásul a lányok mind magassarkúkban, feszülős cuccokban feszítenek a profilképükön valamelyik szórakozóhelyen... Én még egyszer sem voltam bulizni csak házibulikba... De az nem olyan! Felér egy szülinapi zsúrral! Vagy még azzal se, mert arra csak hat évesen ment az ember lánya.... Jaaaaaj, bárcsak válaszolnál is a problémáimra és nem csak meghallgatnál. Emlékszel mennyire örültem, amikor tavasszal megtudtam, hogy felvettek a Szendry Teréz Gimnáziumba?Most kb akkora gyomorgörcsöm van az új osztály miatt... Akkor olyan egyszerűnek tűnt... Másoknak is új lesz, mások is félnek... De ahogy nézegettem az osztálytársaimat, ők mind ismerik már egymást valahonnan. Egy suliból jönnek, együtt kosaraznak, fociznak vagy csak összefutottak a Mekiben. Ez K I T O L Á S! Annyira utálom, hogy ilyen kis szürke vagyok és nem ismerek senkit... Irigy vagyok másokra, amiért vannak barátaik és velük együtt tanulhatnak tovább. Igaz, az előző osztályomból jön vele megy srác és osztálytársam lesz, de egy szónál többet nem váltottam vele a nyolc év alatt... ami valljuk be, tök fura. De a srác is nagyon... furaaaa, ha érted, mire gondolok. Na, mindegy is... Remélem hamar túl leszek rajta és ki fogom bírni... Szoríts nekem!

Kérlek!

...akkor kezdődjék a napló írás

Sziasztok!

Nem tudom, az ilyesmit hogy szokás... ez életem első blogja. Azért döntöttem e mellett, mert egy ismerősöm mesélt róla, hogy milyen jó is ez a világ.

Gondoltam, belevágok, nincs mit veszítenem.

Még soha nem írtam... már másoknak. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz a véleményetek majd róla.
Az egész egy naplóhoz fog hasonlítani. A főszereplő Németh Katica -azért is ez a blog nevem, a valódi teljesen műs, de az maradjon csak titok- naplóját olvashatjátok majd, onnantól kezdve, hogy belép a gimnáziumba. Teljesen átlagos lány, nincs barátja, de sok barátnője van. Biztos vannak olyanok, akik már kijárták vagy épp most járják a középiskolát, úgyhogy ők biztos tudják, mennyire furcsa, más az egész. Katicának is más, de igyekszik beilleszkedni.

XoXo Katica